Hogyan juthatsz el egy antik régiségtől a saját üzletig?
Tíz éve is van már, hogy meglátogattam nagybátyámat Kanadában. Az út hosszú volt, de az izgalom minden fáradtságot feledtetett. Amióta csak mesélt róla, tudtam, hogy egyszer meg kell látogatnom őt. Több mint két hétig maradtam nála, de már az első nap bejelentette, hogy van valaki, akivel mindenképpen találkoznom kell. Így hát másnap elmentünk egy régi barátjának, Luiginak az antikvitás üzletébe.
A bolt egy kis mellékutcában bújt meg, kívülről nem volt feltűnő, de belépve egy teljesen másik világba csöppentünk. A polcokon halmokban álltak az antik órák, régi konyhai eszközök, faragott bútorok és mindenféle mechanikus szerkezetek. Luigi, egy idősebb olasz férfi, hatalmas mosollyal fogadott minket.
– Ez aztán a meglepetés! – kiáltott fel, miközben erőteljesen megrázta a kezem. – A nagybátyád már annyit mesélt rólad!
Ahogy körbejártuk a boltot, minden kis szeglete tartogatott valami különlegességet. Aztán egy poros sarokban észrevettünk egy régi amerikai fánksütő gépet. Az alumínium szerkezeten még mindig ott voltak az eredeti feliratok és bár láthatóan nagyon régi volt, robosztus kialakítása valahogy még mindig tekintélyt parancsolt. A gondolat azonnal megfogant a fejemben: mi lenne, ha ilyesmivel kezdenék otthon valamit?
– Luigi, ez működik még? – kérdeztem kíváncsian.
Az öreg olasz elmosolyodott, letörölte a port a gépről, és bólintott.
– Ó, ha valaki ért hozzá, biztosan életre tudja kelteni. De tudod, ha én a helyedben lennék, akkor nem ezt venném meg. Ennek ugyanis 115 Volt kellene. Európában pedig sokkal könnyebb egy ottani gyártású géphez alkatrészt találni. Ha fánksütő kell, csak egy dolgot mondhatok: Otex.
Összeráncoltam a homlokom.
– Otex? Sosem hallottam róla.
Luigi nevetett, és leemelt egy katalógust a polcról.
– Azért, mert még nem kerested. Ha valaha fánkbizniszbe vágsz, csak Otex gépet vegyél. Megbízható, masszív és minden szükséges alkatrész elérhető hozzá Európában.
A nagybátyám is helyeslően bólogatott.
– Ha belegondolsz, sokkal jobban jársz egy olyannal, amit Európában gyártanak, mintha egy régi amcsi ritkaságot próbálnál működésben tartani.
Végül úgy döntöttem, hogy nem veszem meg a régi amerikai gépet. De a gondolat onnantól kezdve ott motoszkált bennem: mi lenne, ha tényleg belevágnék egy fánkos vállalkozásba? Amúgy is éppen új lehetőségeket kerestem és ez a szerencsés véletlen úgy tűnt, mintha a sors keze lenne.
Hazafelé a repülőgépen egyfolytában azon gondolkodtam, hogyan lehetne egy igazán különleges fánkozót nyitni otthon. Amint Magyarországra értem, azonnal utánanéztem az Otex gépeknek. Luigi nem túlzott: ezek voltak a legjobb minőségű fánksütő gépek a piacon. Felvettem a kapcsolatot a gyártóval, és elkezdtem tervezgetni.
A következő hónapokban egyre mélyebben beleástam magam a fánkkészítés világába. Kísérleteztem receptekkel, tanulmányoztam a technológiát és elkezdtem felkutatni a legjobb alapanyagokat. Időközben azután megismertem más vállalkozókat és cukrászokat is, akik szívesen megosztották velem a tapasztalataikat. Legtöbben az Otex által kifejlesztett alapanyagot használták nagy megelégedéssel.
Végül a kanadai látogatásom után alig egy évvel később megnyitottam a saját fánkozómat. Az első napokban minden egyes eladott fánk után eszembe jutott Luigi és az a régi poros sarok Kanadában. Ki gondolta volna, hogy egy véletlen látogatás egy antikvitás boltban a világ másik felén ennyire megváltoztathatja az életemet?