Egyik kollégám így küzd az alkoholizmussal

Írtam már róla, hogy egy szerencsés véletlennek köszönhetően új munkahelyre leltem részmunkaidőben egy antikváriumban. Azt azonban akkor még én sem tudtam, hogy miért van plusz egy főre szükség a boltban.

Az ugyanis utólag derült ki, hogy a férfi, aki előttem ugyanezt a munkát végezte, sajnos alkoholista, így most bevonult egy bentlakásos rehabilitációs intézetbe 28 napra.

Nem tudtam pontosan, hogy mi fán terem ez a téma, az üzletvezető pedig eléggé képben volt, mert a beteg kolléga jó barátja, így kifaggattam őt a részletekről. Az elődöm a Felépülők Családi Felépülési Központba vonult be. Náluk a felépülési arány 70 és 75 százalék között mozog, ami azért egy nagyon nagy szám. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy az itt dolgozók maguk is érintettek voltak a témában, így pontosan tudják, hogy milyen zsákutcák vannak a felépülési folyamatban és ezt igyekeznek elkerülni. Emellett könnyebb a szavuknak is hinni, hogy nem csak a szakirodalmat mondogatják, hanem valóban működő tanácsokat adnak.

Emellett ők a Minnesota modellt alkalmazzák, ami bár Magyarországon csak a rendszerváltás óta elérhető, de a tengerentúlon már 70 éve alkalmazzák. Ennek három alap pillére van. Az első szerint az alkoholizmust el kell ismerni mint betegséget. Tehát az alkoholista nem önhibájából került ebbe a helyzetbe, nem arról van szó, hogy akarat gyenge lenne, hanem ez egy betegség. Ezáltal ezt az állapotot inkább egyféle fogyatékosságként kell kezelni, a beteg hibáztatása mit sem segít. A második pillér szerint ez egy olyan betegség, mely a pácienst fizikai, lelki és mentális téren is sújtja, ami azt jelenti, hogy mind a három fronton kell alkalmazni a gyógyító terápiát is.

A bekerülésnek azonban több feltétele is van. Az első egy telefonos, majd egy személyes interjú, mely során feltárják a jelentkező szándékait. A következő négy kritériumnak kell megfelelnie: nyitottság (a kezelési módok és tanácsok irányába), tenni akarás (ne csak elméletben történjen változás), őszinteség (ami elkerülhetetlen a gyógyulási folyamatban) és a hajlandóság (a változásra).

A bentlakásos rehabilitációs intézetek azért is jók, mert a 28 napos beköltözés magas fokú elkötelezettséget és elszántságot kíván meg. Ennyi idő alatt már ki lehet alakítani új szokásokat és rögzülhet egy olyan egészségesebb életmód mely megakadályozza a régi beteg sémák visszatérését.

Maga a központ egy nyugodt, csendes helyen terül el, ahol biztosított a diszkréció és nincsenek váratlan vendégek vagy turisták. Napi háromszori étkezést biztosítanak: egy svédasztalos reggelit, illetve meleg ebédet és vacsorát.

Nem tudom, hogy általában hogy működnek a bentlakásos rehabilitációs intézetek, de itt napi szinten lehet sétálni, sportolni és hetente egyszer pedig egy Balaton-felvidéki kirándulásra is sor kerül.

Remélem, hogy ennek a kollégának is sikerülni fog egy életre szólóan tünetmentes állapotot elérnie a 28 nap elteltével, hiszen az alkoholizmusból sajnos teljesen meggyógyulni nem lehet. Viszont abban is nagyon reménykedek, hogy ha ő visszatér én akkor is maradhatok az antikváriumban részmunkaidőben.