Az ószeres bácsi és az ő oxigén palackja

Rajongok a régiségekért, szeretem magam körülvenni olyan tárgyakkal, melyek nem a futószalagról gördültek le, nem fröccsöntöttek, hanem múltjuk van és történetük. Amikor új házba költöztünk, elhatároztam, hogy a bútoraink 50%-át különleges helyről fogom beszerezni, felújítom saját magam vagy egyszerűen csak jó állapotú használtat veszek így is csökkentve a bútoripar környezetterhelését.

Éppen felfedező úton voltam az új házunk környékén, amikor egy kis sikátoros utcában az Antikvitás feliratra lettem figyelmes, oda is mentem és belestem. A kis poros boltocska befelé szélesedett, mindenféle régiség volt a kirakatban, hát bementem. Egy végtelenül kedves idős bácsi volt a tulajdonos, akinek a szenvedélye a régiségek gyűjtése, hosszasan eldiskuráltunk tehát közös érdeklődési körünkről.

Megláttam néhány fura alumínium szobrot, melyek úgy néztek ki, mintha félbevágott gázpalackok lettek volna, bele volt ültetve többféle virág, színesre le volt festve az oldala, érdeklődtem is, hogy mik ezek az alkotások. A bácsi elmondta, hogy egy gázpalackokat forgalmazó telep mellett lakik és gyakran jár oda töltetni a saját PB gázpalackját, mivel azzal főztek a házukban, illetve van néhány oxigén palack is a háznál, ezeket használják az akvárium levegőztetésére.

A palackok egy idő után elhasználódnak, megkopnak, elromlanak, gyakran ki szokták őket szuperálni, mert ellenkező esetben életveszélyesek lennének. A bácsi megtanulta a gazpalackfutar.com honlapjáról, hogy mik az elhasználódott palackok ismérvei, ezért maga is meg tudta már otthon állapítani, ha egy palack a végét járja. A palackok legsérülékenyebb pontja a szelep, ezen a részen éri a legtöbb fizikai behatás, ezért jellemző ezen a területen a menet kopása, roncsolódása.

Mivel több palackot is elhasznált az idők során, már volt rutinja abban, hogy a palackcsere előtt megállapítsa, melyik az, amit már nem lehet tovább használni, ezeket a PB és oxigén palackokat nem adta le a telepen, mert ők beolvasztották volna. Nem, ő ki szerette volna velük élni művészi hajlamait, a fém alap tökéletes festővászonnak bizonyult, a palackokat sarokcsiszolóval félbe vágta, az alsó része volt a stabilabb rész, így ezeket használta fel legfőként, megtöltötte őket kiváló minőségű, trágyázott virágfölddel, színben és fajtában harmonizáló virágokat ültetett bele és a „kaspó” részét különféle technikákkal díszítette fel.

Az újrafelhasználás által gyönyörű virágállványai, kaspói lettek, a régi oxigén palackok új életre keltek! Nagyon becsülöm az ilyen dolgos, kreatív emberek munkáit, ezért vettem is az ószeres bácsitól egy ilyen „dizájner” virágosládát. Hátha egyszer majd sokat fog érni!