A történelmi tárgyak szeretete vezetett egy kandallóhoz

Pedig ez a darab a legkevésbé sem történelmi, hanem annál modernebb, bár egészen autentikus is megjelenésre, de erről még mindjárt részletesebben szót ejtek!…

Gyerekkorom óta rajongok az antik tárgyakért. A Historiaantik.hu oldalát is rendszeresen olvasom, hiszen egy-egy százéves tárgy nemcsak szépséget, hanem történelmet is őriz és ezt kifejezni mindig nagyon fontos. Ezért is lepett meg saját magam, amikor egy teljesen új dolog, egy ROMOTOP kandalló iránt kezdtem érdeklődni.

Hogyan kapcsolódhat egy modern kandalló az antik világ szeretetéhez?

Egy otthon, amely tiszteletben tartja a múltat

Az otthonom kialakításában mindig is törekedtem arra, hogy régi és új harmóniában éljen egymás mellett. Az antik bútorok melegsége és az emlékeket idéző tárgyak mellé azonban valami olyan fűtésre volt szükségem, amely nem rontja el a tér hangulatát, sőt: emeli azt.

A Romotop kandalló pontosan ilyen. Kifinomult formavilág, 70 különféle csempeburkolat, természetes kőfelületek. Bizony, itt összekapcsolódik a múlt és a jelen fejlettsége: fejlett technológia olyan megjelenéssel, mint a homokkő és a zsírkő. Mindez úgy, hogy közben tökéletesen illeszkedik egy nagyobb, modern energetikai rendszerbe is.

Technológia, ami viszont már egyenesen a jövőbe vezet

Miközben az antik tárgyak időtállósága lenyűgöz, a hatékonyság és környezettudatosság is fontos szempont számomra. A Romotop kandallókban alkalmazott DOUBLE SPIN égési rendszer és a TRIPLE PASS vízteres hőcserélő olyan műszaki megoldásokat kínál, amelyekkel akár egy nagyobb családi ház is komfortosan fűthető. A külső levegő bevezetés biztosítja, hogy az otthon levegője friss maradjon, miközben a Romotop MAMMOTH hőtárolószett a hőt hosszú ideig megőrzi.

Szabványok, amelyekben megbízhatok

Számomra, aki az értékmegőrzést nemcsak tárgyakban, hanem életvitelben is fontosnak tartja, döntő érv volt, hogy a Romotop kandallók megfelelnek az Ecodesign szabványnak, valamint a német BImSch V2 és osztrák 15a B-VG előírásoknak. Ez azt jelenti, hogy a kandalló nemcsak hatékony és takarékos, de hosszú távon is fenntartható.

A választás, ami túlmutat a fűtésen

Amikor végül megrendeltem a Romotop HEAT tűztérrel felszerelt kandallót, nemcsak egy kiváló fűtőeszközre tettem szert. Hanem egy olyan darabra, amely tökéletesen illeszkedik otthonom történeti hangulatához, és ezzel együtt a mindennapi életet is komfortosabbá és gazdagabbá teszi.

A Romotop kandalló számomra nem csupán technika. Egy modern örökség, amely méltó módon simul bele az antik múlt ölelésébe.

Egy stílus, ami pont erről jutott eszembe

A múlt és jelen összeolvadása a térben mindig többet jelent, mint puszta stílusjegyek keveredését. Olyan dialógus ez, ahol a régi és az új nem vitatkozik, hanem figyel. A belsőépítészetben különösen izgalmas ez a feszültség: amikor egy antik boltívet nem restaurálnak, hanem megőrzik a repedéseit; amikor egy ipari betonfelület mellett ott lóg egy kristálycsillár. Mintha az idő maga is részévé válna a térnek. Nem csupán díszletként, hanem szereplőként.

A régmúltat idéző stílusok mindig hordoznak egyfajta súlyt. Nemcsak esztétikait, hanem morálisat is: múltat hordoznak, történelmet, hibákat és csodákat. Egy faragott faajtó nem csupán szép, hanem emlék. Egy klasszikus kandalló nem csupán hőforrás, hanem gesztus. A modern belsőépítészet ezzel a súllyal játszik, vagy inkább: ezzel dolgozik. A kihívás nem az, hogy miként illeszthető be egy antik elem egy kortárs térbe, hanem hogy hogyan válhat a kettő egyetlen üzenetté. Hogyan mondhatják együtt azt, hogy „itt és most”.

Gyakran látni, hogy egy régi épület belsejét teljesen letisztítják, mintha csak egy üres vászon lenne, majd minimalista, monokróm bútorokkal töltik meg. Ez nem tiszteletlenség, hanem épp ellenkezőleg: párbeszédkísérlet. A letisztultság nem ellentéte a díszítettségnek, hanem fényszórója. Egy rokokó stukkódísz a fehér falon éppen azért tud hatni, mert nem konkurál vele semmi. A modernség nem a régi elutasítása, hanem annak újraolvasása.

A „wasabi” sem csak étel

A wabi-sabi, a japán esztétika egyik alapelve például azt tanítja, hogy a tökéletlenség és múlandóság szépség. Ez a hozzáállás valójában szembemegy azzal az évszázados törekvéssel, amely mindig az „újat” kereste. A 20. század modernizmusa sokszor zérópontra akarta vinni az építészetet: fehér falak, acél, üveg, semmi múlt. A posztmodern aztán visszahozta a játékot, az idézetet, de gyakran iróniával. A mai, újfajta belsőépítészeti szemlélet viszont nem ironikus. Komoly. Tiszteli a régit, de nem imitálja. Inkább társalgásra hívja.

Van ebben valami mélyen emberi. Ahogy a saját múltunkkal is viszonyban vagyunk – nem dobjuk ki, de nem is költözünk vissza bele. Megőrizzük, alakítjuk, felülírjuk. Egy tér, ahol egy barokk mennyezeti freskó alatt áll egy skandináv dizájnkanapé, nem eklektikus. Hanem emberi. Mert tükrözi azt a töredezett, rétegzett, komplex valóságot, amiben élünk. És talán ezt érezzük benne: a hitelességet. Hogy nem akar szebbnek látszani, mint amilyen. Hogy vállalja a múltját, de nem válik a múlt rabjává.

Az ilyen terek nemcsak szépek, hanem bölcsek. És ha jól vannak megalkotva, akkor nem azt sugallják, hogy „így kell élni”, hanem azt kérdezik: „Te hogyan élnél itt?” Ez az igazi célja a modern-régies belsőépítészetnek. Nem válaszokat adni, hanem kérdéseket hagyni a falakon. Kérdéseket, amik nem múlnak el a fénnyel.

Ha mindehhez sikerült tényleg kedvet csinálnom, akkor is keressetek erre újfent rá: „ROMOTOP kandalló”. Rengeteg indokot írtam, hogy miért ezek az eszközök jelenthetik sokaknak a megoldást! (Még több segítség a fenti linkemen)