Az antik dolgok gyönyörűek, különösen a szőnyegek

Mindig is rajongtam az antik dolgokért, előszeretettel gyűjtöttem őket. Vannak, akiket egyenesen taszítanak a régi, ódon dolgok, mert csak az újat, a modern és korszerű dolgokat szeretik – legyen szó autóról, lakberendezésről, ruhákról, bármiről. De vagyunk néhányan, akik előszeretettel tekintünk hátra és merülünk el a múltban. Nem lehet olyan rossz, amit egyszer már felfedeztünk vagy megálmodtunk, gondoljunk csak a divatra, ami néhány évtizedenként ismétli önmagát, csak egy kis csavarral.

Amikért különösen odavagyok az antikvitásokon belül is, azok a szőnyegek. Mindig is csodáltam a szövő asszonyokat, akik gondos aprólékossággal szőttek meg egy szőnyeget, odafigyelve, hogy az apró minták is tökéletesek legyenek. Ez a technika mára szinte teljesen kihalt, szövőgépek végzik el a munkát, így megvalósulhat a tömegtermelés és a gyárak csak úgy ontják magukból a tökéletesen egyforma szőnyegeket és szőnyeg szetteket, mint például a dormeo fürdőszoba szőnyeg szettet. Ennek is megvan a maga előnye, ez tagadhatatlan, de szerintem az apró különbségek és hibák teszik egyedivé a dolgokat. Ezek pedig csak a kézzel készített iparcikkeknél jelennek meg, nézzünk csak meg egy szőnyeget. Nem hiába rajongok a régi szőnyegekért, megfigyelhetők rajtuk a hagyományos minták és színek. Mesterséges színezékek és festékek híján elődeink színes zöldségek levével oldották meg az anyag befestését, ez is látszik egy régebbi szőnyegen.

A festési technika, a szövés menete és a kész szőnyeg mintázata is eltérő volt tájegységenként, ezt még hon- és népismeret órán is tanultuk az iskolában. Akkor ezt nem tartottam izgalmasnak, de felnőtt fejjel már sokkal jobban értékelek minden ilyesmit. Nem mondom, hogy mindenki vegyen antik szőnyeget a fürdőszobájába és a zuhanyzóból kilépve azon lépkedjen, de inspirációnak mindenképpen érdemes megismerkedni az antik szövetekkel, mert nagyon sok minta manapság is használatos.